EURÓPAI VIDRA

Lutra lutra

 RENDSZERTAN

ORSZÁG - Állatok Animalia

TÖRZS - Gerinchúrosok Chordata

OSZTÁLY - Emlősök Mammalia

REND - Ragadozók Carnivora

CSALÁD - Menyétfélék Mustelidae

ALCSALÁD - Vidraformák Lutrinae

NEM Lutra

FAJ L. lutra LINNAEUS, 1758

 ADATOK

STÁTUSZ - mérsékelten fenyegetett; Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke: 250 000 Ft

HOSSZ - test: 57-95 cm, farok: 35-45 cm

SÚLY - 7-12 kg, öreg hímek esetén akár 17 kg

ELTERJEDÉS - Európa és Ázsia szerte honos, Spanyolországtól Dél-Koreáig, északon Norvégiáig, délen pedig egészen Észak-Afrikáig és Indonéziáig

ÉLŐHELY - mindenféle édesvízi élőhelyen előfordul, ahol van elegendő táplálék

ÉLETMÓD - vízi ragadozó; mindent elfogyaszt, amit el tud kapni: halak, békák, rákok stb.

EGYÉB NEVEK - vidra, eurázsiai vidra, közönséges vidra, vízikutya

 

LEÍRÁS

Az európai vidra vadvizeink egyik jelképes állata. Többnyire magányos életmódot folytat. Territoriális kis ragadozó: egyetlen hím példány átlagosan egy 18 km átmérőjű területtel rendelkezik, de ez a szám egyes helyeken akár 40 km-re is rúghat. Ez a méret a rendelkezésre álló táplálék mennyiségétől függ. A hímek és a nőstények territóriuma lehet átfedésben is, és az ellenkező nemek sokszor jól kijönnek egymással. Jellemző élőhelye az olyan folyók, tavak és mocsárvidékek, melyek partjait benőtte a növényzet. Gyakran erdei patakok mentén is előfordul, de a hegyvidékeken csak ritkán veti meg a lábát. Tengerparti térségeken a félsós vízbe, deltákba is bemerészkedik, de a tengerben is láttak már példányokat, melyeket sokan tévesen a tengeri vidrával kevernek össze. Egyes térségekben nappal is aktív, de általában ideje nagy részét föld alatti vackában, alvással tölti. Csak éjszaka merészkedik elő vadászni. Búvóhelye lehet egy üreges fa vagy a partfalba vájt lyuk, mely sok esetben csak a víz alól közelíthető meg.

Ez a faj széles elterjedési területtel rendelkezik. Európa és Ázsia nagy részén előfordul. A mediterrán partoktól északra Nagy-Britanniáig és Norvégiáig elterjedt, míg Ázsiában Szibérián és Indián át egészen Dél-Koreáig és az indonéz szigetvilágig megtalálható. Vannak populációik Északnyugat-Afrikában; de Indiában a Nyugati-Ghátoknál, a Himalája lábánál is otthon érzik magukat. A vidrának több alfaja van, melyek közül egyesek fokozottan veszélyeztetettek (pl. dél-koreai és közel-keleti állomány). Sőt, egyikük, a japán folyami vidra (Lutra lutra whiteleyi) mára ki is pusztult. Magyarországon szerte előfordul, de legnagyobb populációja a Dunántúlon, Somogy és Zala megyében van. Európa-szinten is az egyik legnagyobb állománya található a Kis-Balatonnál, mely egy igazi sikertörténet az egyébként másutt folyamatosan csökkenő egyedszám mellett. Jelentős mennyiségnek mondható még a Hortobágyi és a Kiskunsági Nemzeti Park területén élő vidráké is.

Rendszertanilag a vidra a menyétfélék családjába tartozik, így közeli rokonságban áll a nyesttel és a borzzal. Ragadozó. Testének mintázata is a vízben való vadászathoz alkalmazkodott: háta sötétbarna, hasa fehér, így alulról és felülről is nehezebb észrevenni. Úszóhártyás lába és áramvonalas teste további segítséget nyújt az ügyes manőverezésben. Mivel nem alszik téli álmot, vízhatlan bundája és a bőre alatt található vastag zsírréteg védi meg a hidegtől. Sokáig úgy gondolták, hogy a vidra kizárólag látás és érintés alapján tájékozódik, de az új kutatások azt kezdték el bizonyítani, hogy képesek használni szaglásukat is a víz alatt (valahogy úgy, mint a csillagorrú vakond).

Zsákmánya jórészt halakból áll. A vízben elkapja, majd a partra viszi, hogy elfogyassza a zsákmányt. A vidra jelenlétéről árulkodik pikkelyekkel és halcsontokkal teli ürüléke, melyet rendszerint ürege környékén találhatunk meg. Ugyan a legkedveltebb tápláléka a hal, hidegebb vagy szegényesebb időkben gyakran fogyaszt békákat, rovarokat és rákokat, de nem veti meg a kisebb madarakat és kisemlősöket, például pézsmapockokat sem. Arra is volt már példa, hogy fiatal hódot zsákmányolt. Esetenként játékból is vadászik.

SZAPORODÁS

A vidrák az év jelentős részében magányosan élnek. Területeik határait igyekeznek tiszteletben tartani és gondosan jelölik ürülékükkel és vizelettükkel. Kizárólag a párzáskor válnak társaságkedvelő lénnyé. Ez azonban nincs időszakhoz kötve: az év bármely szakában történhet. A társkeresés sokkal inkább függ az állat fizikai kondíciójától, ivarérettségétől, és attól, hogy éppen mennyi táplálék áll rendelkezésre a területén. Egy nőstény körülbelül 2 és fél éves korában párosodik először.

Az aktus a vízben történik. A vemhesség körülbelül 60 napig tart és 1-4 kölyök születik egy alomba (a leggyakoribb a 2 kölyök). A szoptatási időszak 3 hónap, de ezután a kölykök még több, mint 1 évig maradnak anyjuk mellett. A hím nem játszik közvetlen szerepet a kölykök felnevelésében, de továbbra is gondosan védelmezi területét, melybe szinte mindig beletartozik a nőstényé is. Sebezhetőségük egyik oka, hogy egy nőstény általában csak 2 évente szaporodik.

TERMÉSZETVÉDELMI STÁTUSZ

Az európai vidra az IUCN Vörös Listája alapján a 'mérsékelten fenyegetett' kategóriában szerepel. Ugyan még nem számít veszélyeztetett fajnak, egyedszáma a 20. század közepétől világszinten csökkenőben van. Ennek oka első sorban a környezetszennyezés és a különböző vegyszerek használata, de a vadászat és területének folyamatos zsugorodása is közre játszik. Mára szerencsére a természetvédelmi intézkedések következményeként a vidrapopulációk egyes helyeken helyreállni látszanak. Sok országban védett vagy fokozottan védett fajjá nyilvánították. Magyarországon az utóbbi kategóriába tartozik: eszmei értéke 250 000 Ft.

Hazai állománya egyébként növekvő tendenciát mutat. A Dunántúlon él az egyik legnagyobb európai állomány is, bár erről az embereknek kevés fogalmuk van, mivel a vidrák hazánkban kizárólag éjszaka aktívak. Magyarországon az olyan tényezők veszélyeztetik, mint az élőhelyek kiszáradása, a parti növények irtása és a partfalak bebetonozása, a halastavak lecsapolása vagy a víz közelébe épített autóutak. Itthon a vízszennyezés szerencsére még nem számít akkora veszélyfaktornak.

Állatkertekben viszonylag ritkán tartják. A legtöbb helyen a kisebb méretű ázsiai kiskarmú-vidra (Amblonyx cinerea) kerül bemutatásra. Magyarországon a Szegedi Vadasparkban látható egyetlen hím példány. Továbbá az 1998-ban megalakult Petesmalmi Vidrapark mentett és szabadon élő vidráival, és Bendegúzzal, a szelíd, fogságban nevelt vidrával is találkozhat a nagyközönség. A Lábod térségében elhelyezkedő természetvédelmi terület egy mesterséges tórendszer köré épült, és a túrázni vágyók kiépített turistaösvényekről, valamint leskunyhókból vizsgálhatják a gazdag madárvilágot; kis szerencsével pedig megfigyelhetnek egyet-egyet a park területén szabadon élő vidrák közül.

GALÉRIA