FOLTOS SZALAMANDRA

Salamandra salamandra

 RENDSZERTAN

ORSZÁG - Állatok Animalia

TÖRZS - Gerinchúrosok Chordata

OSZTÁLY - Kétéltűek Amphibia

REND - Farkos kétéltűek Urodela

CSALÁD - Szalamandrafélék Salamandridae

ALCSALÁD - Szalamandraformák Salamandrinae

NEM Salamandra

FAJ S. salamandra LINNAEUS, 1758

 ADATOK

STÁTUSZ - nem fenyegetett; Magyarországon védett, eszmei értéke: 50 000 Ft

HOSSZ - 15-25 cm, de akár 30 cm is lehet

SÚLY - 7-12 kg, öreg hímek esetén akár 17 kg

ELTERJEDÉS - Európa szerte elterjedt; nyugaton Portugáliáig, keleten Görögországig, illetve Ázsia nyugati csücskéig

ÉLŐHELY - kizárólag hegyvidékeken fordul elő; párás, hűvös erdőkben, tengerszint feletti 300-1000 méteres magasságig

ÉLETMÓD - ragadozó; főleg éjszaka és eső után merészkedik elő, hogy férgek és meztelencsigák után kutasson

EGYÉB NEVEK - tűzszalamandra, targyík, esőhozókígyó, tarkagyík, eskereplye, skaraplya

 

LEÍRÁS

A foltos szalamandrát már az ókorban és a középkorban is legendák és babonák övezték. Rejtőzködő életmódja és feltűnő megjelenése nyomán számos tévhit keringett körülötte. Angol és német neve, a "tűzszalamandra" onnan származik, hogy egykor úgy gondolták, a szalamandrák tűzoltó képességgel rendelkeznek. A feljegyzések szerint ilyen esetekben sokszor dobálták őket égő épületekbe. E név másik eredete az lehet, hogy, amikor egy farakást meggyújtottak, az alatta rejtőző állatok pánikszerűen menekülni kezdtek, és azt gondolhatták, hogy a lények a tűzben születtek. A sárkányok legendája sem áll messze ezektől a kis kétéltűektől: a bestiák kölykeinek hitték őket a régmúlt emberei. Persze ezek közül egyik sem igaz, de egészen az elmúlt századig keringtek tévhitek a szalamandrák körül; különösképp igaz ez a mérgükre. Egyesek szerint már az állat puszta érintése halálos. Mások azt állították, ha kútba esik, a vízből ivók vesztét okozza. Néhány mese szerint pedig boszorkányok és méregkeverők használták előszeretettel. Azonban a hiedelmekkel ellentétben nincs a mérgéhez köthető, dokumentált haláleset. Sőt, még a barna varangy (Bufo bufo) mérge is erősebb a szalamandráénál.

Ennek ellenére a szalamandra mintázata is toxikusságára utal. A fekete-sárga színkombináció világszerte egyetlen dolgot jelent az állatvilágban: "Mérgező vagyok!". A halántékán lévő fekete pontokkal tarkított mirigyekből termelődő alkaloida – a szalamandrin – ugyan nem halálos, de maradandó élményt okoz annak a ragadozónak, aki megpróbálja elfogyasztani. Gerinceseknél magas vérnyomást, izomrángást, szapora légzést, rosszullétet idéz elő. Szembe vagy szájba jutva nyálkahártya-gyulladást okoz, így jobb nem fogdosni ezt a kétéltűt!

Elterjedését tekintve Európa-szerte jelen van. A mediterrán régióktól északon Hollandiáig, nyugaton Ázsia legnyugatibb csücskéig, délen pedig Gibraltárig és Görögországig. A hegyvidékek lakója (300-1000 méteres, ritkán 2000 méteres tengerszint feletti magasságig). Főleg sűrű, mohás, lejtős lomberdőkben, patakok mentén találkozhatunk velük, ahol a vízminőség megfelel a lárváiknak. Kedveli a hideg és párás környezetet, ahol napközben a nedves avarban, kövek és fatuskók alatt vagy gyökerek közé vájt üregében tanyázik. Inkább csak éjszaka jön elő vadászni. Tápláléka gilisztákból és más férgekből, meztelencsigákból és kis rovarokból áll. Időnként nagyobb eső után is előmerészkedik, követve a gerinctelenek szokását (innen származik népies erdélyi neve, az esőhozókégyó). Legnagyobb esélyünk szalamandrát látni kora hajnalban van, amikor a jóllakott példányok komótosan másznak felfelé a pataktól, keresve nappali búvóhelyeiket.

Magyarországon ritkábban fordul elő, mint Európa más területein, mivel hegyeink nem alkotnak összefüggő láncolatot. Főleg az ország északi részén találkozhatunk velük, így a Bükkben és a Mátrában, a Zempléni-hegységben, a Börzsönyben, a Bakonyban, a Soproni-hegységben, a Kőszegi-hegységben, a Cserhátban és az Őrségben is. Aggtelek térségében kimondottan gyakori és az Aggteleki Nemzeti Park címerállata. Populációik szigetszerűek és mára több régióból teljesen eltűntek. Ilyen például a Budai- és a Visegrádi-hegység, ahol egykor rengeteg szalamandra élhetett, de mára szinte teljesen kipusztultak. Sőt, sokáig úgy tűnt, ténylegesen eltűntek innen, míg 2008-ban egy apró erdőfoltban rátaláltak egy kicsiny maradványpopulációra. Az erdő szélén, egy lakott terület közvetlen közelében vészelték át a kihalást. A kis erdőfolt azonban sajnos semmilyen védelem alá nem esik, és az itt élő szalamandrák hatalmas veszélynek vannak kitéve a házikedvencek, szemetelés és más tényezők által.

A szalamandra mintázata többfunkciós. Megfelelő időszakban és területen kiváló rejtőszínt is biztosítanak kontrasztos foltjai. A száraz levelek közt megtöri az állat körvonalát, így nehezebb észrevenni. Nincs két egyforma szalamandra: mintázatuk ujjlenyomat-szerűen más és más. Egyes régiók szalamandrái is eltérnek. Magyarországon és Közép-Európában a klasszikus sárga pöttyök és foltok váltják egymást, és nagyon ritkán találkozhatunk ennek a narancs vagy tűzvörös változatával (Börzsöny, Mátra). Egyes alfajok azonban nagyon eltérőek lehetnek. Portugál változata (Salamandra salamandra gallaica) például leopárd-mintás, fején és testén pedig halványvörös foltok jelennek meg. Az Alpokban élő alfaj foltjai inkább hosszanti irányú csíkokat alkotnak (Salamandra salamandra fastuosa), míg a holland változat szinte teljesen sárga (Salamandra salamandra terrestris). Az Alpok magasabb fekvésű részein egy hasonló faj, a teljesen fekete alpesi szalamandra (Salamandra atra) váltja. A foltos szalamandra több egykori alfaja mára külön fajként van elkülönítve.

SZAPORODÁS ÉS LÁRVAÁLLAPOT

A szalamandrák télen mélyen a föld alá költöznek és téli álmot alszanak. A párzási időszak tavasszal (április végén, május elején) kezdődik, miután a szalamandrák előbújnak pihenőhelyükről. Más régiókban eltérhet ez az időszak (az alpesi állománynak például március végén, április elején van), és ritkán akár őszig is kitolódhat. Ilyenkor a hímek különösen fürgévé válnak és minden mozgásra odasietnek, majd a szaglásuk és a másik állat reakciói alapján ismerik fel, hogy potenciális partnerről van-e szó. Ha két hím találkozik, agresszív birkózásba kezdenek, míg az egyik fél meg nem hátrál. Ha azonban a két ellenkező nem találkozik, a hím a nőstény alá csúszik, átkarolja a mellső lábait, aztán, mint egy hátizsákot, a vízhez szállítja. A párzás 15-30 percig tart és a hím egy ondótokot (spermatophora) helyez a nőstény kloákájához, amit az az ő kloákájával bekebelez. A megtermékenyítés maga tehát a nőstény testén belül történik, így a szalamandra a kétéltűek közt kivételes módon egyszerre külső és belső megtermékenyítésű állat. A hím egyébként párzási időszakban könnyen megkülönböztethető a nősténytől, mivel a spermatermelés miatt a kloákája környéke megduzzad.

A peték ezután az anya testében fejlődnek, majd kelnek ki. Lassú fejlődésük a nyár és az ősz folyamán történik, de a telet is itt töltik. A nőstény csak a következő évben egy tavaszi vagy kora nyári éjszakán, a vízben hozza világra eleven utódait. A szalamandrák nem túl jó úszók és a nősténynek vigyáznia kell az erős áramlással. A kicsik a patakok és csermelyek hideg, lassú sodrású, kimélyülő részein születnek. Lábakkal, farokúszóval és kopoltyúkkal jönnek a világra. Átlagosan 40 lárva születik, de ennél jóval többen, akár 70-en is lehetnek. Fogságban megfigyelték, hogy a nőstény képes elraktározni a hím spermáját, ezzel lehetőséget teremtve a többszöri fialásra. Érdekesség, hogy egyes ibériai populációknál azt is megfigyelték, hogy az újszülött szalamandrák már teljesen kifejletten, kopoltyúk nélkül jöttek a világra.

A lárvák nem túl mozgékonyak. Születésükkor alig 3-4 cm hosszúak és még foltjaik sincsenek, de máris miniatűr sárkányokra emlékeztetnek. 3 pár külső kopoltyújuk apró, ágszerű kinövés a tarkójukon. Kristálytiszta, oxigéndús vízre van szükségük a túléléshez. A legkisebb szennyeződés is egy egész generáció vesztét okozhatja. Idejük nagy részét mozdulatlanul töltik, kövekbe, lehullott falevelekbe vagy az aljzatba kapaszkodva. Táplálékuk apró vízi gerinctelenekből áll. Nagyjából augusztus-szeptemberre tűnnek el kopoltyúik, szerepét a tüdő váltja fel. Ekkor megjelennek sárga foltjaik, kimásznak a szárazföldre és felkészülnek téli álmukra. Ritkán a vízben is áttelelnek. A fiatal szalamandrák 4 éves korukban válnak ivaréretté. Vadon 20, fogságban akár 30 évig is élhetnek.

TERRARISZTIKA ÉS A GYILKOS GOMBA

A foltos szalamandra, mint minden hüllő és kétéltű, Magyarországon védett: eszmei értéke 50 000 Ft. Régebben díszállatként gyűjtötték, és teszik ezt máig néhány országban (pl. Németország). Nagyobb veszélyt jelent azonban a vízszennyezés és az erdőírtás. Ez utóbbi ugyanis megváltoztatja az erdők mikroklímáját, így kiszorítva a hűvösebb területeket kedvelő állatokat. A klímaváltozás nem kedvez az erdei patakoknak, melyek kiszáradása ellehetetleníti a szalamandrák szaporodását. Az erdei úthálózatok is halálos veszélyt jelentenek rájuk. Még az alig használt erdészeti utakon is gyakran láthatunk elgázolt példányokat. Főleg a vemhes nőstények vannak kitéve a gázolásnak lassú mozgásuk miatt.

A legnagyobb veszélyt a szalamandrákra azonban nem a fentiek, hanem egy láthatatlan gyilkos jelenti. Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb divatnak örvendett a távol-keleti kétéltűek otthoni tartása. Az olyan fajok, mint a kínai tűzhasú-gőte (Cynops orientalisvagy a himalájai krokodilgőte (Tylototriton verrucosus) általában ázsiai import útján jutottak a díszállat-kereskedések akváriumaiba. A beérkező példányok közül azonban néhány fertőzött volt egy láthatatlan gombafajjal. A beszédes nevű szalamandraevő kitridgomba (Batrachochytrium salamandrivorans) – rövidebb nevén 'Bsal' – egy, az ázsiai fajok számára tünetmentes gombafaj. Senki nem gondolta, hogy halálos veszély az európai gőtékre és szalamandrákra nézve. A rajzóspórás gomba először 2013-ban került leírásra, amikor több holland szalamandrapopulációt pusztított ki teljesen. Később Belgiumban és Németországban is felütötte a fejét. Az akvaterráriumokban használt eszközökkel és az elhasznát vízzel jutott ki a szabadba. A fertőzésre érzékeny fajokon a gombásodás jelei egyértelműek: bőrhámlás, fogyás, zavarodott mozgás és fekélyes bőr jellemző, majd rövid időn belül az állat elpusztul. Magyarországon eddig szerencsére nem ütötte fel a fejét a kór, de óvintézkedésként 2017 júliusa óta szigorúan tilos a szalamandrafélék (Salamandridae), a szögletesfogsorú-gőtefélék (Hynobiidae) és a koreai hasadékszalamandra (Karsenia koreana) árulása, tartása és tenyésztése.

A Magyar Madártani Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya ezért is választotta 2019-ben a foltos szalamandrát az év kétéltűjének. Programjaikkal szeretnék bővíteni az emberek ismereteit a szalamandráról, felhívni a figyelmet a kétéltűeket fenyegető veszélyekre, és a gyilkos gomba elterjedésének megelőzésére. A fertőzés kutatása folyamatosan zajlik.

HIVATKOZÁSOK

AZ ÉV KÉTÉLTŰJE 2019

MME TUDÁSTÁR

GALÉRIA